Férc projekt a Néprajzi Múzeumban

 Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a @museumofethnography tavalyi évben meghirdetett és lezajlott,
kétfordulós FÉŔC pályázatára készített pályaműveim is beválogatásra kerültek a #fercprojekt -ekből megrendezésre kerülő kiállításra.
A 'marti' oldalamról is ismerős, tematikus játék témáimból emeltem ki, és nyújtottam be textil tárgyakat, melyek közül hármat választott a zsűri, ezek prototípusait kellett végül kiviteleznem.
A munkafolyamatokról, és a végeredményekről is készítettem felvételeket, amit szeretnék ebben a blog bejegyzésben összegezve megmutatni Nektek... 
...személyesen megnézhetitek a Néprajzi Múzeum Napja alkalmából rendezett kiállításon is!

Nagyon testhezállónak éreztem a szép kezdeményezést, többek között azért, mert
"a projekt a környezeti fenntarthatóságot is célozza...
... az intézmény múzeumi megőrzésre nem javasolt, a költözése során összegyűlt leltározatlan textileket ajánlott fel a pályázók részére, képző,- és iparművészeti felhasználásra, melyek így nem megsemmisülnek, hanem "új életet" kezdhetnek." Emellett, régi vágyam volt, hogy a textil játékaimat kézzel hímzett textilköntösben is megjelenítsem, egy része a FÉRC projekttel megvalósulhatott!

Éppen ezért kicsit elragadott a hév, de így az elhozott anyagokat végül maximálisan, szinte maradék nélkül felhasználtam. 

A munkafolyamatokat is fotóztam, mert szerettem volna dokumentálni, hogy miből mi lesz.

Az anyagokkal a korukból adódóan nagyon óvatosan kellett bánni, már a kézi mosáskor is könnyen foszladoztak, vigyázni kellett, hogy egyben maradjanak.

Nagyon nehezen mertem belevágni az anyagokba, annak ellenére, hogy erre szánta őket a Néprajzi Múzeum. Bár előre is elkészítettem szabásmintákat, a múzeumban történt anyagválogatáskor kezembe kerültek olyan mintázatú textilek, amelyek az eredeti terveimet teljesen átírták. Végül az anyagok mintáihoz igazítottam a tárgyaim formáit és méreteit.

Minden témában tárgycsoportokat hoztam létre.

A három téma:

1. Gomba

A gombához az ihletet egy gyűrött fehér alsószoknya adta, bíztam benne, hogy majd találok egyet. Reményeim meghallgattattak, meg is leltem a vágyott darabot, amit a mosás után összecsavarva szárítottam meg, hogy még gyűröttebb legyen. Ez adta a gombák spóratartó lemezkéit.

A klasszikus piros színt választottam még a gombához, és egy nagyon karakteres, zsinórhímzett, erősebb textildarabot találtam, ami eredetileg egy terítő lehetett, mert csipkeszegély is volt körben rajta.

A klasszikus piros színt választottam még a gombához, és egy nagyon karakteres, zsinórhímzett, erősebb textildarabot találtam, ami eredetileg egy terítő lehetett, mert csipkeszegély is volt körben rajta.

A nagy gomba kalapja és tönkje egy - egy párna. A kis gombatelep elemei mágnesekkel csatlakoztathatók egymáshoz, vagy bármilyen fém felületre.

2. HALAK

Halak tálalva! Igazából nem szervírozni készültem őket... a gombához használt terítő csipleszegélyéből készítettem a halak uszonyait, amelyeket  ki is keményítettem. Nem sikerült tökéletesen, mert a piros fonalrészek fogtak és a nedvességgel könnyen kis is oldódott a szín.

A nagy hal párnához, vagy bármilyen fém felületre mágnessel csatlakoztatható a kishal.

3. Répa

Ahogy haladtam a projektekkel egyre nőtt a színek száma, és élénksége.

A narancssárga  - piros hímzett anyagdarabok nyers színű, plisszírozott hordozón voltak.  eredetileg ingujjak lehettek,  talán népviselet részeként. Ezeket szétbontottam.

A répákat rozmaringgal töltöttem meg, ami a kedvenc gyógy-, és fűszernövényem, mert egyszerre nyugtató és frissítő hatású, és a saját tárgyaimhoz is használom illatosítóként.

A hímzett darabokból alakítottam ki a répa gyökér részét, a nyers színű plisszírozott részt felvágtam, ezek lettek a zöldség levelei.

A répacsokrot egy cekkert idéző, terítőből készült zsákba tettem.

A három témát szerettem volna megmutatni egységes szettként is, ehhez kétféle anyagot is találtam, amelyeket sikerült maradéktalanul felhasználnom.

A legszínesebb együttes alapanyaga eredetileg, egy gyapjúval és fényes fonalakkal hímzett foszladozó kis gyerkőc sapka lehetett. A szegélyként felvarrt díszítést is beépítettem a hal uszonyaiként. A farukoszony és a répa 'zöldje' is egy kendő rojt - szegélyéből készült.

Készült egy kakukktojás -, illetve hal is, egy kékkel hímzett fehér kis terítőből, ami nagyon szennyezett volt, és a szétesés szélén állt, de a díszítő motívum pont kiadott egy kis halformát, amihez a színes rojtsorból egy piros részt társítottam hozzá farokuszonyként. 

Külön öröm, hogy haltársaival együtt úgy került installálásra, ahogy én is elképzeltem!

Az első anyagdarab amit megláttam, ez a sárga rusztikus kispárna huzat volt, mégis ezt hagytam utoljára, mert valahogy nem mertem ollóval belevágni. Mosáskor szinte máladozott, végül ebből is a hármas szettet készítettem el. 

Még mindig maradt néhány anyag csík, amiket egyértelműen a répákhoz választottam, de annyira  vastagok és merevek voltak, a kifordítást nehezítették. Végül egy színes répaválogatást készítettem belőlük. Zip-zárt kaptak, egyben tároló funkciót is. Mit lehet ezekben a vékony, hosszúkás formában tartani? - kérdezhetnéd. Mi mást, mint egy másik répát! Tettem is mindkettőbe, a belső répákat rozmaringgal töltöttem meg. Ceruza, toll, smink azért ezekbe is belefér.

Többek között az alábbi textil is lehetett volna a FÉRC Projekt "arca". A projekt megálmodói is arra hívták fel a figyelmet, amiről ez a viseletes megfoltozott terítő mesél: a végletekig ki volt használva! Az aprólékos hímzésbe fektetett munkát megbecsülték, megtisztelték azzal, hogy nem dobták ki, amikor megsérült, hanem megjavították, megfércelték! 

A projektnek köszönhetően ez a keresztszemes hímzés is új köntösben "él" tovább...

Végül összegyűlt - ahogy a kiállításon a pályaművem címeként is szerepelt, és egy jó kofa standján illik - egy jó cekkernyi, válogatott PIACI ÁRU.

Csak az idő szabott határt, hogy tovább bővüljön... Élveztem a munkát, a kihívást!

A kiállításra beválogatott pályművek változatossága nagyon jól rávilágít arra, hogy a sokak számára kidobásra ítélt anyagok, milyen sokféleképpen felhasználhatók, újrahasznosíthatók. Ez is volt a projekt célja. Az alkotó, aki a kezébe vette az intézmény által félretett, sokat használt textileket, anyagtöredékeket, nem a szemetet látta bennük, hanem lehetőséget, ihletet kapott, és használható, igényes tárgyakként "élesztette újra" azokat. 

Hálás vagyok ezért a kezdeményezésért, ezért az időszakért, megtiszteltetés és öröm, hogy a Néprajzi Múzeum kiállította a munkáimat.

Külön köszönet Söptei Eszternek, a FÉRC pályázat managerének, aki levezényelte ezt a szép projektet!

marti