Szerepjáték

A szerepjátéknak nagyon fontos szerepe van a szociális kapcsolatok kialakulásában. A gyerekek ilyenkor gyakorolják a társas viselkedés különböző formáit, a játék során elsajátított szabályok és normák később útmutatóként szolgálhatnak majd életük különböző szakaszában, a valós élethelyzetekben is.

Bár már egészen korán megfigyelhetjük gyermekünket, ahogy a mindennapi élet cselekvéseit másolja, utánozza, igazi szerepjátékról a gyerekek három éves korától beszélhetünk.

Szerettem nézni én is a gyerekeimet, érdekes volt látni őket, ahogy első éveikben bontogatták a szárnyaikat, olykor magamat láttam viszont, nekem tartottak tükröt játékukkal, és abból én is tanultam.  A legmeghatározóbb, legviccesebb helyzetekről talán még van is néhány feljegyzésem.  Ezeket majd jó lesz visszaolvasni évek múlva.

A szerepjáték jelentőségéről nálam hozzáértőbb emberek gondolatait szedtem csokorba, ha babát vársz, vagy már meg is született, érdemes ezeket elolvasni:

„ (…) a szerepjáték a gyermeknek az a tevékenysége, amelyben a maga által (választott) elképzelt mintha helyzetben az önként felvett szerepet-szerepeket- igyekszik megeleveníteni az érzelmi szűrűjén át feldolgozott környezeti tapasztalatokra, benyomásokra támaszkodva.”

 „A szerepjáték jelentősége a szocializációs folyamatok erősödésében kifejezésre jut:

- a gyermekek közötti kapcsolatteremtő képességben,

- az együttes cselekvés képességében,

- a közösségi magatartás formáinak alakulásában.”

(Kovács és Bakosi, 2005, 182)

„Figurákkal, bábokkal, plüssökkel játszák szívesen a gyerekek. A képzeletet megmozgatja, a belső világ, a gyerek fantáziái megelevenednek, kifejezhetővé válnak. Sokszor segíti a való életben tapasztaltak megértését, feldolgozását, alkalmas az érdeklődés és az érzelmek kifejezésére. A gyerek a szerepjáték során szerepeket játszik el, ezáltal a világról való tudása megszilárdul, nagyobb magabiztosságot szerez, szereprepertoárja bővül. Vannak olyan gyerekek, akik egy bottal is jól eljátszanak fél óráig, nekik rendkívül színes és gazdag a belső világuk. Akinek a szerepjáték nem megy olyan jól, annál inkább fontos, hogy gyakorolja, mert a szókincs, a kifejezőképesség, a beleérző készég és az empátia is fejlődik általa. A szerepjátéknak gyakran része az ismétlés, mely jól tükrözi a gyermek érzelmi igényét, hogy egyfajta átélést, szerepet, újra és újra megtapasztalhasson. alkalmas a megterhelő életesemények: pl. veszteség, kórházi élmény feldolgozására is, hiszen az újra és újra eljátszott, eredetileg szorongáskeltő történés megérthetővé, befogadhatóvá válik általa. A szimbolikus,’mintha’ játék lehetőséget ad az érzelemvilág, az indulatok, belső feszültségek kimutatására. ”

(Deliága Éva, gyermekpszichológus, 2020.01.06.)

„A formákban, szerepekben való játék a nyelv elsajátításában, a világ megismerésében, meghatározásában és gondolkodási készségek kialakulásában segít. Illetve nagyon nagy szerepük van stresszes helyzetek értelmezésében, feldolgozásában! 

Egy szerepjáték lényege a biztonságot nyújtó helyzetből fakadóan, hogy a gyermek el tudja engedni a fantáziáját, képes felszabadítani érzelmeket, amiket addig nem tudott megmutatni. Szerepjáték közben személyiségjegyeket, érzelmeket tud eljátszani, amik segítenek a tudattalannak feldolgozni olyan érzelmi állapotokat, melyeket direkt módon nem mer, nem tud kifejezni. Történetek, helyzetek, más személyek eljátszásával az örömöt adó játék oldaláról tud azonosulni szomorú, félelmetes eseményekkel is. És a kulcsszó a játék, mely az öröm forrása.

A nem irányított játék hozzájárul a gyermekek fejlődésében ahhoz, hogy megtanulják, miként dolgozzanak csoportokban, osztozzanak, tárgyaljanak, oldjanak meg konfliktusokat, és megtanulják az önálló érdek-képviseleti készségeseket. Nagyban hozzájárul, hogy a saját tempójukban haladhassanak, és fedezzék fel saját érdeklődési területeiket.

A passzív szórakoztatással ellentétben a játék aktív, egészséges testeket épít. Valójában a strukturálatlan játék ösztönzése kivételes módja lehet a gyermekek fizikai aktivitási szintjének növelésének.

(Marosi Kata, 2017.06.15.)

Ahogy ezt fent is olvastátok, a játékhoz, szerepjátékhoz elég egy bot, sőt néha eszköz sem kell, elég a végtelen fantázia. Én mégis azon kaptam magam a gyerekeim születése után, hogy nem a boltokban keresgélek, hanem a saját elképzeléseim szerint tervezek, barkácsolok, szabok-varrok...sorban készültek a játékok, kellékek a gyerekek újabb és újabb kedvenc elfolglaltságaihoz, ezeknek a 'prototípusoknak' a mintájára jöttek létre a 'marti' szerepjáték szettek.

Így az én életemben a szerepjáték felnőttként is véglegesen fontossá vált…

marti